Egy ma olvasott történet:
"A szenvedés és a boldogság két út, amelyek közül az ember választ.. "
"Tanuld meg tartani a tered! Nagyon sok érzés, gondolat manipulatív, félelemmel teli és lehúzó, ami a külvilágból árad. Ha nem vagy magadra tudatos, azonmód felveszed ezeket ezeket a rezgéseket, és a sajátjaidnak gondolod őket. Párkapcsolaton belül pedig egyértelműen, hiszen ha sok időt töltesz együtt a pároddal, eggyé válik a teretek. Ezután jöhet az a találgatás, hogy most te vagy ideges vagy én, kiből jött, kiben jelent meg először? (Én egy öt éves kapcsolatot zártam le egy hónapja és most látom csak, hogy rengeteg szenvedés, félelem, szorongás és magányérzés, amivel küzdöttem az elmúlt években, valójában nem belőlem jött, hanem a páromból. Ezt úgy vettem észre, hogy ahogy elváltunk egymástól – együtt éltünk – napokon belül teljes béke és harmónia állt be az életembe, és azóta sem múlt el. Szürreális, nem? És döbbenetes. Nyilván rezonáltam rájuk és az én személyiségemben is benne voltak, de egész valószerűtlen, volt megtapasztalni, hogy a vágyott nyugalom már régóta bennem van, csak nem éltem. Most tanulom tartani a terem, sugározni önmagam minden helyzetben és bizony a világ még sokkal színesebb és szebb lett!)"
