Életkörülményeim csupán tükrözik jelenlegi létminőségemet, s változtatni rajtuk csak akkor vagyok képes, ha magam is megváltozom. Mélyen igaz a következő megállapítás: "Aki sosem hallja meg, amit meg kell hallani, s nem látja, amit látni kell, ne csodálkozzék,ha egy napon valóban elveszti hallását és látását." Hiszen: "Aki nem akarja, hogy valami beteljesedjék, azon az beteljesül."
Az ego és a lélek élesen eltérő vágyakkal bír. zZ egónak kényelemre van szüksége, a léleknek pedig fejlődésre. Tulajdonképpen döntésemtől függ, melyikre hallgatok.
Ha nem hallgatok igazi énemre, ha nem teljesítem "belsőm akaratát" elárulom valódi énemet, "belső orvosomat", "bensőm urát". Ebben az esetben bensőm ura, a tünetek nyelvén keresztül üzenni fog.
Egy betegség akkor jön létre, ha az agy parancsközpontja és a szóban forgó agyterületnek alárendelt szerve vagy testrész között információzavar, illetve szélsőséges esetben információkiesés lép fel.
Minden szerv és testrész ugyanis közvetlen kapcsolatban áll egy meghatározott agyterülettel, onnan kapja a működéshez szükséges információkat. Az adott agyterület ugyanakkor bizonyos problémák és konfliktusok földolgozásáért és megoldásáért is felelős.
Ha egy agytájék huzamosabb ideig bizonyos konfliktusokkal van elfoglalva, képtelen lesz megfelelően irányítani a neki alárendelt szerv vagy testrész működését. Következéskép a zavaros, netán hiányzó információ rendellenességet idéz elő a megfelelő szerven vagy testrészben. Az ember megbetegszik.
Abban a pillanatban, hogy a konfliktus megoldódott az információk ismét szabadon áramolhatnak, a test működése helyreáll, s a tünet megszűnik. Persze csak akkor, ha az információk kiesés következtében időközben nem alakult ki maradandó károsodás. Amennyiben a konfliktus megoldatlan marad az az adott agyterületen merev kép rögzül, ami az embert éjjel-nappal foglalkoztatja. Az információáramlás teljesen és tartósan leáll. Igy válik a betegség krónikussá, azaz a test szüntelenül jelzi, hogy zavar áll fenn, és fájdalom utján szólit fel annak elháritására.
