Bocsáss meg minél gyorsabban!

A spirituálisan fejlett emberek egymással versengve sietnek megbocsátani

A minél gyorsabb megbocsátás versenye olyan tusa, amelybe érdemes benevezned, hiszen a spirituálisan fejlett emberek igyekeznek mindenki másnál hamarabb elfeledni az őket ért sérelmet. Ha híján vagyunk a megbocsátó tudatnak, süketek maradunk a szívünkben kélő suttogásra, amely így unszol: „…bocsásd meg nékik; mert nem tudják, mit cselekesznek!”
A megbocsátás hiánya azt a jelzést sugározza az univerzumnak, hogy valaki elkövetett ellened valamit, ami hiányérzetet váltott ki benned. Tegyük fel, például, hogy nem kaptál meg egy bocsánatkérést, amely meggyőződésed szerint megilletett volna. Érzelmi tested ekkor a hiányérzet energiáit testesíti meg. S mivel a világon minden energia, a hiány energetikai gondolatmintája valamilyen formában kivetül a tapasztalataidban – például adósságként.
A megbocsátástól való vonakodás pusztán kényszeres ragaszkodás ahhoz, hogy neked legyen igazad. Ha képtelenek vagyunk megbocsátani másoknak, ez azt jelzi, hogy magunknak is bajosan tudunk megbocsátani. A megbocsátás felszabadító erővel bír, mivel eltávolítja az akadályokat annak az útjából, hogy a jó beáradjon az életünkbe. A megbocsátás az egyik leghatékonyabb közreműködő erő saját életünk és mások életének átalakításában.
Amikor Jézus Krisztus arra biztatott minket, hogy hetvenhét ízben bocsássunk meg, arra utalt, hogy a megbocsátás gyakorlásának életformává kell válnia. Spirituális eszmélésünkhöz elengedhetetlen, hogy szívünket és elménket tisztán tartsuk a neheztelés és gyűlölség hordalékától. A hindu Mahábhárata egy szakasza így int: „A megbocsátás szentség; a megbocsátás tartja egyben a világegyetemet. A megbocsátás a hatalmasok ereje; a megbocsátás az elme békessége. A megbocsátás és a szelídség az önmagán uralkodó ember tulajdonságai, melyek az örök erényt jelképezik.”